önkéntes áldozat, a bűnből nincs bocsánat
utolsó kívánság; a golyó még egy percet várhat
a Napban a lelkem békét találhat, lágy harmónia
az életemet ringatod a karodban, így húzol karóba
égessetek el, hamvaim tengerbe szórjátok
vagy élve temessetek el, a földet rám szórjátok
egy cseppnyi adósság az amit vállalok, de
cserébe talpalatnyi valóság az amit láthattok
nem találhattok meg soha, én elrejtőzködöm
elvegyülök köztetek, majd belőletek öltözködöm
levedlek, levetkőzöm a saját bőröm a börtönöm
megőrzöm az illatát amit visel a ködmönöm
ne menj el kérlek, én könyörgöm hogy maradj még
én utánad rohannék, szaladnék, de kettőnk közt szakadék állít meg
miattad megszakadnék, kőbe harapnék
hogy légy az enyém, én örökre itt maradnék
nem tagdnék le semmit sem, miattad mindent feladnék
meghalnék ha kérnéd, én önként vállalnám
magamat tálcán kínálnám a kegyeidért
a bűneimet megbánnám a kegyelmedért


folynak a percek, egyre kérded
az életed talán másként is élheted
úgyérzeeed
áldozat vagy és feláldozhatnak a kárhozatnak
így meg nehéz hogy változtathass, hogy számot adhass

ha tovább lépsz tőlem én is elmegyek eltávozok
hajt a bosszú vágy, de úgyis elmúlik
hiszen én is változok, az évek magukkal húznak
igaz, hogy közben zúznak, sebet ejtenek
de a hegek rengeteg emléket rejtenek
a gyógyulás helyett csak elterjedtek
a félbe hagyott viták visszanéznek, vállon veregetnek
eltemetnek élve, könyörgök félve nem értelek
amig fontosnak tartottalak én mindig megkértelek
hosszú ölelés hiánya kívánja maga után
mondogatjuk majd egymásnak hogy a másik hibája

fejünket tálcán kínálja, testünk ajándékba
nem kellett keresnünk,de mégis így találtunk egymásra
egy cél, egy érdek, egy vértestvér
mondd mért kellett, mondd mért kellek én ehhez
mondd mért tetted?! mondd mért ez jellemez
a sors mért így tervez, nekem mért kell jelmez
neked mért kegyelmez, nekem mért nem?!
én nem értem, féltem, a védelmet kértem
kiálltam melletted, veled vagy ellened
megromlott jellemed eltorzult szellemed
ajtóstól rontott a házba gyalázva, megalázva taposott a porba
mért vertél pórázra, láncra mért kértél fel az utolsó táncra?! (Jah)


folynak a percek, egyre kérded
az életed talán másként is élheted
úgyérzeeed
áldozat vagy és feláldozhatnak a kárhozatnak
így meg nehéz hogy változtathass, hogy számot adhass


lelked tükrébe nézek, nem látom magamat
csak érzek üres tartalmat, régen elszált már az akarat a
garatomon akadt az a hatalmas falat amit nem tudtam lenyelni
nem tudtam a csatát megnyerni
bocsánat, ne haragudj rám hogy nem felejtek
ne változz, mert én így szeretlek, ilyennek kedvellek
nem megyek el melletted szó nélkül
végül a szellemem épül, remélem a tieddel kibékül
az adósság megtérül, a valóság tudod talpalatnyi
egy maréknyi vagyon, de neked mi marad
vajon a süllyedő hajón, a száguldó vonaton robogsz el
engem könnyedén dobsz el, miért poénnak fogsz fel?
hát szó fel, a szavakkal könnyedén intézel el,
de mit érzel ilyenkor? téged mi vezérel?
nah ne nézz el mellettem légyszives, ha már te voltál szívtelen,
én lettem színtelen próbáltam megfelelni,
nem csak terelni, veled lenni,
többet hinni benned, akit kerestem meglelni
úgy cselekszem ahogy mondtad, ahogy te tennéd
mindent úgy végzek, mintha utoljára tenném
jah.. mintha utoljára tenném ahh jah... aha, jah


belülről remélsz, széttép a kéj, bezárnád ha engedné, engedné
félve nézel magadba
csak a darabjai törnek össze jobban súlyot hordozva
de a kép már nem a régi, a felismerés most már őt is, őt is gyötri
a darabok egyszer majd összeforrnak,
egyszer a szellők majd szívedbe békét szórnak, hoznak